19 éves koromban 76 kg voltam. Sokaknak jól áll ez a súlycsoport, csak hogy én nem tartoztam közéjük. Zömöknek és jellegtelennek láttam magam.
A rám rakodott kilókat egy hosszú külföldi „kiruccanásnak” köszönhettem, érettségi után ugyanis Svájcban bébiszitterkedtem. Az egysíkú mindennapok elől a helyi csokoládégyártás remekeihez menekültem, de nem vetettem meg a gyerkőcök cukrozott kakaóporát sem, ha éppen kifogyott a dugi édesség a fiókomból.
Meghatározó élmény volt, amikor egy hirtelen mozdulatnak 
köszönhetően lerepült a casucci (ki ne emlékezne erre a márkára?) farmerem gombja. Akkor és ott sírógörcsöt kaptam, vállalom.
Ha ma visszatekintek, pontosan tudom, hogy lelkemnek volt szüksége a nassra. Hogy nem gyarapodtam még tovább, az csak annak volt köszönhető, hogy heti egyszer tornáztam, jó időben kerékpároztam (köszönet érte családanyukának, akik kölcsönadta a biciklijét), naphosszat rohangáltam a három gyerek után és még a futástól sem riadtam vissza, elvégre a gimiben tagja voltam a futócsapatnak. 
Gyerekkoromtól részem volt a mozgás: így természetes volt, hogy kint sem leszek coach-potato (nincs rá egy az egyben magyar kifejezés, de fordíthatjuk bambulós krumpliszsáknak, vagy a kanapén tespedő csipszet habzsolónak.)
Egyedi megoldást keresve…
Amikor hazajöttem, elérkezettnek láttam az időt, hogy gyorsan megszabaduljak az utálatos kilóktól. Ekkor persze még borzasztóan keveset tudtam arról, hogyan is érdemes belefogni az ilyesmibe. Beszereztem egy-két könyvet, amelyek szigorú diétát hirdettek, de már ekkor is látszott, hogy az én utam nem a koplalás, meg a „ezt ehetsz meg azt ehetsz” metódus lesz. Én ettől valami individuálisabbra vágytam.
Az első néhány kiló viszonylag sebesen távozott, amint kiestek a svájci csokik. Hosszú tanulási folyamat volt, mire rájöttem, hogyan alakíthatok ki olyan kapcsolatot a testemmel, amely által egyensúlyban alakulhatok, és nem válik lemondások halmazává az életem.
A kellékek: rendszeres, jól felépített testedzés, tudatos táplálkozás, mentális támogatás.
Ugye, milyen egyszerű?
Lassan egy évtizede már, hogy mindazt, amelyet a saját bőrömön tapasztaltam, a cikkeim, a mozgásóráim és a tréningjeim által próbálom továbbadni a hozzám fordulóknak. Ehhez nagyszerű eszköztárral gazdagodtam az elmúlt években, tehát jóval többet tudok már, mint húszévesen, amikor még azt gondoltam, hogy valószínűleg sosem lesz pasim, ha nem fogyok le villámgyorsan.
Fogadjátok szeretettel az én életmód szemléletemet, amely folyamatosan csiszolódott, alakult az idők során. Már javában a harmincas éveimet taposom, és még mindig működik!
Először is, ne dolgozz magad ellen!
Ha utálod, kínzod és vacak ételekkel tömöd a tested, ne várd, hogy megsúgja neked a megoldást. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy megnyerjem az ügynek, először meg kell tanulnom elfogadni önmagam. Úgy ahogy voltam – távol az ideálisnak vélt testtömegtől. (Arra csak később jöttem rá, hogy az ideálisnak vélt testtömeg mennyire szubjektív.)
Tudd, hogy mit akarsz!
Ez a mondat nekem felért egy varázsmottóval. Emlékszem, amikor megszületett a fiam és éjszakákon át sétáltam vele a kisszobában, mindig ezt hajtogattam magamban. Mert én akkor azt akartam a legeslegjobban, hogy anyaként és holtfáradtan is meg tudjam élni a szép pillanatokat. És bár rettentő leharcolt voltam, ez segített „túlélni”. Jól jött máskor is, például a keményebb edzéseken.
Ha szeretnél csinosabb, izmosabb, egészségesebb lenni, akkor ennek az elhatározásnak ott kell szerepelnie a legfőbb prioritásaid között! Ez esetben az életmódod megreformálását néhány korábban fontos dolog elé kell helyezned. Egyszerűen fontossá kell válnod önmagad számára! És mindennap emlékeztetned magad arra, hogy mire megy ki a játék.
Találj példaképet!
A munkám okán sok híres emberrel, sportolóval és igazi életművésszel találkoztam. (Szinte) mindegyikükben találtam valami vonzót, valami értékeset, valamit, amit érdemes ellesni. Ehhez persze alázat kell. Belátni, beismerni, hogy a másik valamit jobban tud, alázatos feladat.
Példaképed lehet olyan személy is, akivel soha sem fogsz személyesen találkozni, de tiszteled őt a bejárt útjáért és azért, amit elért.
Lehet ismerős is. Nézz szét a környezetedben, és egész biztosan találsz olyan személyeket, akiktől érdemes ellesned valamit! Az ellesni valamit nem azt jelenti, hogy utánoznod kell. Alkalmazd úgy, hogy abban benne légy te magad!
Kezdd el valahogy!
Kezdetben otthon tornáztam. A szobám kicsi volt, de némi bútortologatással meglett a kellő szabad felület. Vettem két súlyzót és összeszedtem egy csomó jó zenét. Közben mindig betekertem valami számomra kellemes filmet, ami hatott rám, ami képes volt motiválni, ám ez a film az elmémben futott. Ha előző este tornáztam, a következő napom biztosan energikusan indult. Arra gondoltam: milyen kevés kell ahhoz, hogy sokkal jobban érezzem magam! Az egy órányi időbefektetés egy teljes napra feljavította a közérzetem.
Merj álmodni!
Amikor először jelentkeztem aerobik edzői képzésre, ugyan elmentem a tájékoztatóra, de úgy tűnt, akkor ez nem fér bele az életembe. Végül két évvel később egy másik iskolában landoltam, aminek egy kolléganőmmel kezdtünk neki. Nagyon sokat kaptam ettől az iskolától, ám ez még a „nem érzem jól magam a bőrömben” korszakomban volt, távol a fitnesz-életmódot tükröző testtől és gondolkodástól. Közben a térdem is megroppant, hosszú hetekig pihentetnem kellett és csak a kispadról figyeltem a többieket. De nem adtam fel!
Lépj rá az útra!
Az aerobikoktató suli elvégzése után több stúdióban is oktatni kezdtem, és minél inkább átvettem ezt az életszemléletet, úgy formálódtak a gondolataim és a testem is. Fontosnak tartottam, hogy felkészüljek a külföldi trendekből, többször megfordultam külföldi konferenciákon is. Ráadásul hasznosíthattam a sokévnyi táncot is. Ekkoriban egy kiadóban dolgoztam és egyetemre jártam. Hajnalban keltem és mentem a munka előtt mozogni vágyókat tornáztatni, vagy pedig – egyéb lehetőség híján – hétvégi órákat vállaltam. Mindez áldozattal járt, de ma már tudom, hogy megérte…
Szélesítsd a látóköröd!
Ahhoz, hogy megtaláld a saját „nyomógombjaidat”, ismerned kell önmagad! És nyitottnak kell maradnod az újra, mert nem biztos, hogy az első út lesz a jó. Lehet, hogy tovább kell keresgélned. Gondold át például, milyen pályára vágytál gyerekként! Hogy mi köze ennek az életmódodhoz? Nagyon is sok, hiszen a hivatásunk behatárolja, hogyan telnek a mindennapjaink.
Én sem álltam meg a tanulással: látva, mennyire fontos a személyre szabottság és a sokrétű tudás: személyi edzői, pilates oktatói és táplálkozási tanácsadói tanfolyamokon is részt vettem, így váltak bennem a tanultak kerek egésszé.
Találd meg a helyeidet és a segítőidet!
Szerencsés voltam, mert a fő kenyérkereseti forrásom által sok emberrel találkoztam és beszélgettem. Olyan helyre kerültem, ahol küldetésemmé vált az egészséges életmód népszerűsítése. Sok fogyni vágyónak segítettem, láttam őket szárnyalni, meginogni, megtörni és újrakezdeni. Ne szégyelld, ha neked sem könnyű felállni a futógépre, beállni a hátsó sorba, vagy félretolni a kolléganőd által kínált sütit! Csak legyen tere és ideje annak, amikor ezeket a kétségeket kibeszéled magadból. Találj szövetségesekre, akik legrosszabb napokon is lelket vernek beléd. Találj olyan közösségre, ahová szívesen mész, ahol nem egy arctalan valaki vagy, hanem egy fontos és érző személy. Találd meg a helyeidet és a segítőidet! Nem kell egyedül végigcsinálnod!
Fejleszd ki az önreflexiót!
Számtalan dolog befolyásolhatja az életvezetésedet. Valamikor motiváltabbnak érzed majd magad, máskor hagynád az egészet. Figyeld a tested jelzéseit! Figyeld meg, mikor rossz a közérzeted, és mi történik olyankor, amikor valóban eltökélt vagy! Ha valami már nem működik, vagy unalmassá vált, elszürkült, válts, keress új lehetőségeket! Gyűjts új recepteket, módosíts az edzésterveden, nézz új élmények, kikapcsolódási formák után, keress új szövetségeseket.
Ahhoz hogy az életmódváltásod élményszerűvé váljon, a saját utadat kell járnod, nem pedig sémákat követned. Adj magadnak időt az öngondoskodásra. Fedezd fel az erőforrásaidat, találd meg a töltőidet! Ahhoz, hogy sikerrel vedd az akadályokat, képessé kell válnod önmagad lelkesítésére is, ebben nem hagyatkozhatsz kizárólag másokra!
Élj úgy, amilyen lenni szeretnél!
Sok-sok éve, amikor fájós térddel és távol a csúcsformától belevágtam az oktatásba, nem fogadtam volna arra, hogy még tíz év múlva is ezt utat járom majd. Valaki más lettem az évek során, de nagyon tisztelem egykori kerekded énemet azért, hogy akkor nem adta fel. Hogy mozgásban maradt, és átadta a stafétabotot nekem, hogy változtatásra biztassak másokat is.
Téged is átsegít majd a bukkanókon, ha elhiszed, közeledsz a cél felé, hiszen nap mint nap dolgozol érte. Mit tennél, hogyan viselkednél, hogy viszonyulnának hozzád mások, ha már olyan lennél, amilyen lenni szeretnél?
És miért ne történhetne meg mindez már a jelenben veled?
Szeretnéd megismerni az önmotiválás gyakorlatát?
Vár a következő, megújított és extra intenzív SÚLYVESZTŐ TRÉNING!
További információért KATTINTS IDE!
