Süti helyett saláta, bulizás helyett pihenés... A fegyelmezett embereket hajlamosak vagyunk sótlannak és unalmasnak titulálni, pedig van mit ellesnünk tőlük…
Az önfegyelemnek rossz az imidzse. A fegyelmezett embereknek szintén: korán lefekszenek, hogy másnap teljes erőbedobással tudjanak dolgozni, és még télvíz idején is felhúzzák a futócipőjüket bűntudatot keltve a „kanapésportolókban”. Emiatt tudattalanul is felerősítik környezetükben saját önfegyelmük hiányát, akik aztán bosszúból sótlannak vagy vaskalaposnak könyvelik el őket. Persze ők fütyülnek a véleményünkre, hiszen sokkal elégedettebbek az életük folyásával, mint azok, akik hírből sem ismerik az önuralmat – legalább is ezt támasztják alá a kutatások.
Hol marad a móka?
A fegyelmezett emberek sokszor már gyermekként is szorgalmasak és igyekvőek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a tulajdonság felnőttként nem fejleszthető! Különösen szükséges erre figyelmet fordítanod, ha többnyire azért torpansz meg, mert nem az izmaid, hanem az akaratod bizonyul gyengének. No de miben különbözik a fegyelmezett, önmagát és gondolatait irányítani képes diétázó a hobbi-diétázótól, aki az első komolyabb akadálynál bedobja a törölközőt? Abban, hogy azzal a meggyőződéssel él, hogy amit nap mint véghez visz, az támogatja őt a célja megvalósításában és nem adja el magát a pillanatnyi örömöknek. Bizonyítsd be önmagadnak, hogy képes vagy nemet mondani a láblógatásra, a féktelen zabálásra vagy a halogatásra, amelyek lehet, hogy átmenetileg nagyobb örömöt okoznak, de egész biztosan a gyengébbik éneddel cimborálnak.
Keress pozitív érzéseket!
Egy chicagói kutatásban például arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy miként érhető el könnyebben az elégedettség? Azok a résztvevők, akik nagyobb önuralomról számoltak be, egyöntetűen állították, hogy jelenleg elégedettek az életükkel. Hogy mi a titok? Egyszerűen több sikerélményt zsebelhetnek be az önszabályozási képességüknek köszönhetően, mint azok, akik könnyen meginognak.
A kutatásban 400 résztvevő számolt be arról azután, hogy egy hétig élete részévé tette a lemondást és a vágyakozást, hogy azáltal, hogy képes volt a célja érdekében önkontrollt gyakorolni, elégedettebbnek érzi magát.
Mit adsz érte?
Sokszor tapasztalom, hogy a kliensek a legkisebb energia-befektetéssel szeretnének új életre, új alakra szert tenni. Emellett képtelenek kiszűrni a nekik fontos morzsákat a hatalmas információáradatból, vagy a mások által kitaposott úton akarnak haladni, ezért botlanak meg rajta folyton, mert egyáltalán nem érzik magukat önazonosnak közben. Morzsákra egyébként bárhol rá lehet bukkanni. Ezt a gyöngyszemet például a Joy magazinban találtam:
„Ha önazonos vagy, sosem veszíthetsz. Éppen ezért én nem akarok más lenni, csak saját magam. Ha azt teljesíted, akkor jól fogod érezni magad a bőrödben, jönnek a sikerek is…” (Leighton Meester)
Úgy tartják, ha megtaláljuk a számunkra fontos célt, akkor szinte ajándékként hullanak ölünkbe a segítő ötletek, eszközök, gondolatok…
Hogyan javítható az önfegyelem?
Az életvezetésünket a célunkhoz kell formálni, ennyi az egész. Persze nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, lépésenként.
Szóval amikor annyira, de annyira vágyakozol az után a valami után, ami csak azért hív, hogy bebizonyítsa neked, túl gyenge vagy, mutass fityiszt neki és más forrásból szerezd be a kárpótló jó érzéseket!
Mindenképpen aggályos, ha az életmódváltásod nyűgként, fáradtságként éled meg. Ki kell kövezned magadnak azt az ösvényt, amelyen majd szívesen és lendületesen haladsz végig!
Adok is ehhez egy házi feladatot: írd össze azokat az érzéseket, amelyekre legjobban vágysz (pl. derű, kipihentség, gondtalanság, önbizalom, figyelem, stb.), majd gondold át, hogyan kerülhetnének a birtokodba úgy, hogy még a célodban is támogassanak!