Életmódot számtalan okból válthatunk. Számomra – legutóbb - a „védőpáncélom” megrepedezése miatt vált szükségessé. És miközben új szokásokat építettem be, a lelkemben is új felismerések születtek. Mindenkinek ajánlom, aki bőrproblémával küzd, vagy szemtanúja egy ilyen küzdelemnek.

Sosem szégyelltem beszélni róla, hogy ekcémás vagyok. Ez is olyan, mint az alkoholizmus vagy a kövérség – leteszed az italt, lefaragod a kilóidat, de a lelked nem áll át. Kisiskolásként kezdődött… Emlékszem, hogy a kötelező néptánc órákon folyton dugdostam a kezem a fiúpartnerek elől. Voltak hosszú szakaszok az életemben, amikor teljesen eltűnt, mintha sosem lett volna és akadtak olyan előtörései is, amikor nehéz lett volna palástolni a viszkető foltokat. De már nem is akarom rejtegetni őket, ez az én utam, az én fejlődésem. Mára eljutottam oda, hogy „adományként” tekintsek rá, amelynek nem az az egyetlen küldetése, hogy ingerelje a bőrömet, hanem hogy valamit megmutasson. Nekem és nem másoknak. Hogy mit akar láttatni, az életszakaszonként más és más. Amikor sok éve Svájcban bébiszitterkedtem, szabályosan mállott a bőr a kezeimről. Évekkel később az edzések után az aerobiktrikó nyomvonalán jelent meg és sebeket rajzolt a nyakamra.

Egy kedves bőrgyógyász ismerősöm szerint a bőrnek remek a memóriája. Ahol már egyszer volt galiba, ott legközelebb is előjöhet. Egy másik bőrdoki – amikor életében először látott – tárgyilagosan közölte, hogy látszik a szememen, hogy ekcémás vagyok. (Ezt állítólag a szemem alatti karikák árulták el neki, én meg akkoriban azt hittem, hogy azért van, mert az egyéves gyermekem mellett nem alszom túl sokat.)

Miért írok most az ekcémáról? Minden hatodik gyerek és minden tizedik felnőtt küzd vele. Vagyis sokakat érint. A Wellnesscafén is szenteltem már neki egy misét. http://www.wellnesscafe.hu/Root/Sites/WellnessCafe/wellness/2011-3/Bevalt-praktikak-ekcemara/, azóta azonban úgy hozta az élet, hogy tovább bővítettem az ismereteimet.

Az igazi gyógymód benned rejlik!

Néhány viszketős éjszakán volt időm azon töprengeni, honnan hová vezet az út. Nálam az újra belobbanás akkor kezdődött, amikor még szoptatós anyukaként elkezdtem újra órákat tartani. A sportöltözék kiválasztására egy ekcémásnak különösen figyelnie kell, mert az izzadtság hamar feltüzeli a bőrt. Így volt ez nálam is, először edzések után jelentkeztek a viszkető foltok, mintha csak a saját verejtékemre volnék allergiás.

A legdurvább az az időszak volt (persze párhuzamban kemény hetek, hónapok csörgedeztek), amikor a száraz, viszkető foltokat megcsipkézve megjelentek a csalánkiütések is. Ezeket nem kell senkinek bemutatni, őrülten viszketnek. Bújtam is a szakirodalmat és rátaláltam a dermografizmus kifejezésre, melyet rögtön diagnosztizáltam is magamon. Amikor ugyanis ezeket a kiütéseket – az önuralmam régen vesztésre állt – kaparásztam, időnként hurkák jelentek meg a bőrömön, mintha egy vékony kis ostorral jól megcsapkodtak volna. Kéthetes hiábavaló küzdelem után felkerestem régi jó megbízható bőrgyógyászom. Az ő javaslatai ezek voltak:

-          gluténmentes táplálkozás

-          éjszakára fenistil csepp (eleinte fejbe csap, de hamar hozzá lehet szokni)

-          és persze a jó öreg hidrokortizonos krém.

No már most… minden tiszteletem a bőrgyógyászé, de látványos javulást nem értem el. Párhuzamban folyó és személyiségemet (is) építő tanulmányaim azonban segítettek, hogy rátaláljak a valódi és igazából nagyobb részben bennem rejlő gyógymódra. A csapást tehát kétfelől mértem: külsőleg és bensőleg. Sokat olvastam és elszántan tesztelgettem különféle készítményeket. Így állt össze az én „haditervem”, és az én életmódváltásom. Mert hogy nem csak súlycsökkentés céljából lehet életmódot váltani! A testünk, és legfőbb védőburkunk, a bőrünk egészsége érdekében is.

Először azonban lássuk a lelki oldalt:

Nem baj, ha látszanak a határaid!

Önismereti utam alatt egy csoportülésen kaptam az alcímben szereplő visszajelzést egy idősebb csoporttagtól. A közös munkába azt vittem be, hogy bizonyos helyzetekben különösen zavar az ekcémám – például amikor mozgásórát vezetek, vagy előadást tartok és annyi szempár rám szegeződik -, mert úgy érzem, elárul engem. Ettől gyengének és sebezhetőnek éreztem magam és azt gondoltam, egyáltalán nem jó, ha ennyire egyértelműen utasítok el bizonyos ingereket. Amikor azonban megkaptam ezt a mondatot, minden más megvilágításba került.

Jó-e, ha úgy tekintek a bőrömre, mint valami árulóra, aki kiad engem? Hisz nem azt hirdetem folyton, hogy jó kapcsolatot kell ápolnunk a testünkkel? És ezen a ponton az is megkérdőjeleződött bennem, hogy dráma-e az, ami a bőrömmel történik? Nem inkább egy tanulási folyamat? Hogy ne kívül keressem a biztonságot, hanem sokkal inkább önmagamban? Hogy elhiggyem, minden jó lesz végül, és ha még nem jó, akkor az nem a vége… (Ez az egyik tanárom mondata, amit muszáj most ide tennem.)

A napokban olvastam egy érdekes új értelmezést is a viszketésről… Amikor valami pokolian viszket és egyre vakarod, akkor valaminek a gyökeréhez akarsz lejutni, valamit – bármilyen furán is hangzik – elő akarsz kaparni.

A legfontosabb annak tisztázása, mi van a mélyben?  Mi az, ami át akarja törni a határt, ami ki akar jönni belőled? – teszi fel a kérdést Dahlke a viszketés kapcsán, aki szerint az ekcéma (és sok más bőrtünet) egyfajta páncélképzés.

„Sebezhetővé kell válnunk, hogy a csodálatosat átélhessük.” – írja. És eközben azt is el kell hinnünk, hogy a sebzettségbe nem pusztulunk bele.

Tehát az első lecke: nem kell mindig erősnek lenned és nem baj, ha látszanak a határaid!

Második lecke: Találd meg, mi csiklandoz belülről!

A viszketés inger. Ha egy ingert nem akarsz figyelembe venni, az szomatizálódik, testi tünetet ölt. Valamiféle belső szenvedély, belső tűz, düh, izzás keresi a helyét.

A vakarózással sokszor azt akarjuk megtalálni, mi ingerel bennünket.

Csak hogy rossz helyen keresgélünk! Először a tudatunkat kell addig kaparni, amíg meg nem találjuk, mi ingerel, és mindezt egyfajta játékként felfogni.

Legbelül, ösztönösen tudni fogod, mi az, ami gyógyír lehet a testednek és lelkednek. Máris tudod. Csak vállald fel! Önmagad és mások előtt is.

Flade, az „Az ekcéma gyógyítása természetes úton” című könyv szerzője szerint a neurodermitises gyermekeknek megvan az a képességük, hogy későbbi életükben is könnyebben átvészelik a nehézségeket. Ha gyerekkorod óta tudod, mi az a viszketés, akkor ennek tudata is segítse belső utazásodat.

Életmód program ekcémásoknak

Folyadékfogyasztás, étrendkiegészítők:

-          Növeld meg jelentősen a C-vitamin beviteled! 2000 mg körüli az ajánlás, de minimum napi 1000 mg legyen. Az ekcéma is egyfajta immungyengeség. Én mostanában nem tabletta formájában szedem, mert azt olvastam, hogy vízben oldva jobb a felszívódása. (Pl: Cebion csepp, Aszkorbinsav-por – lelőhely: DM)

-          A napi 2-3 literes folyadékfogyasztás is alap. Az ekcéma gyújtópontját is képező száraz bőr oka lehet az is, hogy túl keveset iszol. Mellőzésre ítélve: az energiaital, a kóla és más mesterséges színezékekkel telített gyümölcslevek. A kávét is csak mértékkel és lehetőleg tej nélkül!

-          Ha viszketős időszakban vagy, dobj be minimum napi egy kalcium pezsgőtablettát vagy oldj fel egy ampullányi calcimuscot fél pohár vízben. (ez utóbbi vényköteles)

-          Amennyiben éjszaka kínoznak a viszketőrohamok, elalvás előtt érdemes nyugtató, viszketéscsökkentő készítményt bevenned. Például: fenistil csepp (vényköteles), telfast (nekem bevált, az erősebbel kezdtem), allegra forte.

-          Idegeid kisimítására (a stressz, az idegeskedés fokozza a viszketés) szedj magnéziumot!(500 mg/nap).

-          Ekcémásoknak ajánlott az omega-3 bevitel is. Én ezt napi egy evőkanál lenmagolajjal oldom meg étkezés után, így belülről olajozom a bőröm.

-  A száraz, repedezett,ekcémás bőr cinkhiányra is utalhat, ezt is érdemes pótolni.

Kencék:

Ha valaki, hát én sokféle kenőcsöt, testápolót kipróbáltam és meglehetősen vegyesek a tapasztalataim. Most nem sorolom fel azokat, amelyek kimondottan rosszul érintettek, mert nagy világmárkák is akadnak köztük. (Ki tudja, mi van ezekben…) Jó ideje csak olyan krémet vettem, amit leírása szerint érzékeny bőrűeknek ajánlott, és bár a fiam nem ekcémás, kiszáradásra hajlamos a bőre, így rá is csak ilyet kenek.

Egy biztos: kíméld meg magad a kemikáliáktól!

A patikákban kapható kikevert krémek nem csak olcsóbbak, de kíméletesebbek is.

Főleg ebben a nagy melegben nagyon jól jönnek a természetes bőrhűsítők is:

-          A DM-ben kapható Aqua spray nyugtatja a bőrt és egy tengerisós fürdő is csodákat tehet!

-          Erős viszketésnél jó tűzoltó, ha egy kevés vízben feloldasz egy kis szódabikarbónát és áttörlöd vele a viszkető részeket. Ugyanezt tengeri sós vízzel is megteheted, azonnal csökkenti a viszketést. Nekem bevált.

-          Erős idegzetűeknek ajánlom a hideg zuhanyt! Ebben a hőségben még jól is esik.

-          A napozástól engem eltiltottak, de ettől még persze ér a nap, de direktben nem napozom, és a szoláriumot sem ajánlom. Egy időben szoliztam „csak a bőröm miatt” felkiáltással, de amikor eldurvult a helyzet, rájöttem, hogy nem tesz jót neki. Csak elfedek valamit egy kis barnasággal, miközben a kiváltó okok továbbra is megmaradnak.

-          Nem akarok a DM-nek még nagyobb reklámot csinálni, de én ott találtam rá két remek (egy olcsóbb és egy drágább) krémre, amelyek nekem nagyon beváltak. Most egyáltalán nem használok hormonos krémeket. Ha érdekel, melyek az én csodatevőim,  dobj egy emailt IDE!

-          A legjobb, ha a hűvös zuhany után a még nedves bőrbe dörzsölöd bele a krémeket!

Még néhány tipp:

-          Használj mosódiót és csak érzékeny bőrre ajánlott öblítőt, ha egyáltalán…

-          Igazodási pontokat adhat egy ételallergia-teszt, de nekem az a tapasztalatom, hogy az adott élelmiszerek elhagyása nem old meg mindent. (Én például tejet nem iszom hónapok óta, és elvileg a tojás is tiltólistás.)

-          A belső rendrakáshoz is tehetném, mégis inkább idevág: jót tehet, ha kialakítasz egy biztos napirendet, tehát mindig ugyanabban az időben ébredsz, korán lefekszel és igyekszel kialudni magad. Emellett olyan technikákat is elsajátítasz, amelyek segítenek ellazulni. Fáradtabban a viszketés leküzdése is nehezebbé válik.

-          Viszketés ellen nekem bevált a bioptron lámpa is (narancsságra szűrővel), területenként 6-8 perc. Ha azonban nagy felületen van ekcémád, ez elég időigényes elfoglaltság, de a késő esti film alatt kivitelezhető.

-          Ha az ekcémádat más allergiás tünetek (szemduzzadás, orrdugulás, orrfolyás, stb.) is kísérik, remek kiegészítő „terápia” lehet a sóbarlang is.

-          Sokaknak jót tesz az érintésterápia is: különféle (nem olajos!) masszázsok, vagy a haptonómia.

Flade tanácsai

A könyvtárból vettem ki néhány éve Flade „Az ekcéma gyógyítása természetes úton” című rég megjelent könyvét. Ebből is tallóztam:

-          Flade kimondottan ajánlja a búzafűlevet, mert sok kalcium és minden jelentősebb vitamin, enzim, nyomelem, ásványi anyag megtalálható benne. Por formájában más italokhoz is keverhető!

-          Szerinte kimondottan ellenjavalltak a citrusfélék!

-          Azt javasolja, nézzük meg mit fogyasztunk gyakorta, mert az bizony gyanús lehet…

-          Az ekcémát ő is (főként) az élelmiszerallergiára vezeti vissza, melynek tünetei lehetnék még: krónikus fáradtság, kedvetlenség, belső fáradtság, kézzsibbadás, arcduzzanat (ödéma), izzadás, fejfájás, szédülés, alacsony testhőmérséklet, testsúlyingadozások

-          Hozott egy nagyon érdekes példát is a kristálycukor szükségtelen fogyasztására. Egy kísérlet alapján azt írta, hogy lekvár lesz a karizmunk, ha az öklünkbe fogunk egy kockacukrot… Vagyis ez is mellőzendő.

-          Kényszerevő vagy? Vigyázz! Flade szerint a kényszerevés is egyfajta allergia!

ÉS MOST JÖN A LÉNYEG!

Ha úgy érzed, szívesen cserélnél tapasztalatot a bőrbetegséged hátterében megbúvó lelki tünetekről, vívódásokról, várom jelentkezésedet: info@eletmodtervezes.hu

A tárgyhoz írd be kérlek, hogy Ekcéma kör, mert egy olyan ÖNISMERETI CSOPORT létrehozását tervezem, ahol te is megtalálhatod a belső utadat.